Az Istenszülő templomba vezetésének ünnepe

Az Istenszülő templomba vezetésének ünnepén arra emlékezünk, hogy a hagyomány szerint a hároméves Szűz Máriát szülei, Szent Joakim és Szent Anna a jeruzsálemi templomba vitték, hogy egészen Isten szolgálatára ajánlják. Az eseményt nem a Szentírás, hanem az ősi keresztény hagyomány őrizte meg, különösen a Jakab ősevangéliuma.
A Jakab ősevangéliuma (Protoevangelium Jacobi) a 2. században keletkezett apokrif irat, amely részletesen elbeszéli Mária születését. Az Istenszülő templomba vezetésének ünnepe főként ebből a műből származik.
A szöveg szerint Szent Anna és Szent Joakim fogadalmat tettek, hogy a csodálatos módon kapott gyermeket Istennek ajánlják. Amikor Mária betöltötte a hároméves kort, szülei elvitték a jeruzsálemi templomba:
"Amikor a gyermek hároméves lett, Joakim ezt mondta: Hívjátok össze a héber lányokat, vigyenek égő fáklyákat, hogy a gyermek ne forduljon vissza, és szíve ne ragadjon el az Úr templomától."
A leányok égő lámpásokkal kísérték Máriát a templomhoz. Ezután következik a legismertebb rész:
"A templom tizenöt lépcsőfokát pedig a gyermek futva mászta meg, és nem nézett vissza szüleire."
A történet szerint Zakariás főpap fogadta őt:
"Az Úr felmagasztalta nevedet minden nemzedék felett; általad fogja az Úr megmutatni Izrael fiainak a megváltást az utolsó napokban."
Ezután Mária a templomban maradt:
"Mária pedig a templomban lakott, mint a galamb, és egy angyaltól kapta táplálékát."
Ez az utolsó kép különösen fontos teológiai szimbólum. Az Egyház nem történeti tényként fogadta el, hogy Máriát szó szerint angyal táplálta, hanem annak kifejezéseként, hogy életét kezdettől fogva Isten különleges kegyelme vezette.
Az ünnep liturgiája sem az apokrif elbeszélés minden részletét hangsúlyozza, hanem annak lelki üzenetét:
Mária teljesen Istennek szentelt életet élt.
Ő lett az új és élő templom, aki befogadta az Isten Fiát.
A keresztény embernek is úgy kell Istenhez közelednie, mint a hároméves Mária: bizalommal, készségesen és fenntartás nélkül.
A keleti atyák különösen szerették a "tizenöt lépcsőfok" képét. Gyakran úgy magyarázták, hogy Mária már gyermekként örömmel és késedelem nélkül indult Isten felé, ami előképe lett későbbi válaszának az angyali üdvözletkor: "Íme, az Úr szolgálóleánya."
Ez az ünnep tehát elsősorban nem egy történelmi esemény részleteiről szól, hanem arról a lelki valóságról, hogy Mária már gyermekkora óta teljesen megnyitotta szívét Istennek. Benne Isten előkészítette azt a szent hajlékot, amelyben az Ige testet ölthetett.
A keleti egyház egyik kedves éneke szerint a mai nap "Isten tetszésének előképe és az emberek üdvösségének hirdetése". Mária templomba vezetése előrevetíti azt a nagy titkot, amely az angyali üdvözletkor teljesedett be: a világ Megváltója az ő méhében vett emberi testet.
Az ünnep arra is emlékeztet minket, hogy minden keresztény hivatása az önátadás. Ahogyan Mária életét egészen Istennek ajándékozta, úgy nekünk is újra és újra fel kell ajánlanunk szívünket az Úrnak. Nem elsősorban külső áldozatot vár tőlünk Isten, hanem készséges, nyitott lelket, amely képes befogadni az Ő akaratát.
A templomba vezetett gyermek Mária egyúttal minden keresztény gyermek példaképe. Szülei hitéből élve növekedett, majd személyesen is igent mondott Isten hívására. Ezért az ünnep a keresztény családok ünnepe is: emlékeztet arra, hogy a szülők legnagyobb ajándéka gyermekük számára a hitre való nevelés.